Az esküvő hangulatát nagyban befolyásolják a következők (és ebben a sorrendben):
Azaz: a harmadik legfontosabb tényező, hogy az a személy, aki gyakorlatilag "levezényli" az esküvőt, milyen módon kommunikál és viselkedik.
Korunk multikulturális kavalkádjában szokások és hagyományok keverednek, ami nem kifejezetten könnyíti a készülődő menyasszony és vőlegény dolgát. Legalább 8 nemzet hagyományai mutálódtak a magyar szokásokba, behozva az esküvő ceremóniájába olyan elemeket, amelyek sokszor nehezen összefűzhetők.
A vőfély dolga egykor faluhelyen a három napos esküvőn az volt, hogy kikiáltóként végigkísérje a vőlegényt az egész esküvő menetén, hogy a pár helyett szónokoljon, hogy a nap(ok) főszereplőjeként mindig a középpontból irányítsa a dolgokat. Éppen ezért feltűnő ruhája és állandóan harsogó hangja betöltöte a faluhelyi lagzit. A jó vőfélyért akkortájt néha még meg is verekedtek a lagzijukat egy időben tartó legények, hogy hova menjen a "nagyvőfély".
Az idő azonban múlik - a szokások is változnak...
A ceremóniamester feladata ugyanaz, mint elődjének, de megjelenése, viselkedése és kommunikációja már igazodik a városi környezethez és elvárásokhoz.
A ceremóniamester - jó esetben - nem főszereplő, sokkal inkább amolyan "földi utaskísérő", aki ha kell, irányítóként, ha kell szónokként, de sokkal inkább háttérből a szálakat összefogó "villámhárítóként" tevékenykedik az esküvő során.
A ceremóniamester dolga, hogy átvállalja a párra nehezedő feladatok egy részét, hogy helyettük kommunikáljon, hogy tudja, mit reagáljon, ha a zenekar túl sok pihenőt tart vagy ha leborult a konyhában a torta a tálcáról.
Érdekli a folytatás? Tovább...